Ugyan mainstreamként is réteg, a The National élőben atombomba. A Son Luxról meg nem is beszélve. Három pozitív kis kritika jön itt egymás után a Szigetről. <3
The National
Jött, látott, kiadott mindent, meghalt
– nagyjából így összegezhetjük a Sziget szombat esti főfellépőjének, az amerikai The Nationalnek a koncertjét.
No, de ne rohanjunk ennyire előre. A Matt Berninger és a Dessner-ikrek fémjelezte Pitchfork-liebling banda nyolc éve játszott már egyszer a fesztiválon. Akkor tökre nem értettem, mi a búbánatért rakták őket fényes nappalra, mikor aznap – már 2011-ben – ők voltak a legnagyobbak az egész kavalkádban. Amennyire nem értettem akkor a 18 órát, úgy picit most szkeptikus voltam a 21.30-as főműsoridőben. Tényleg jó választás csúcsragadozónak tenni egy olyan zenekart, amely igazából még mainstreamként is réteg?
És kérdeztem mindezt magamban úgy, hogy élek-halok a zenekarért, s kb. az összes fellelhető, elérhető teljes koncertjüket láttam már legalább egyszer. No, de Berninger meg a zenekar elég brutálisan rácáfolt bárminemű kételyemre. Már az elején meg kellett állapítanom, hogy a The National élőben egy igazi atombomba, a frontember pedig – hogy Penke Bencénk egyik hasonlatával éljek – egy metamfetaminba áztatott kokainlöket. Egészen elképesztő energiákat hozott és adott át a közönségnek. S noha tudtam, szeret kirohangálni az emberek közé, ilyen aktívnak még tán sose láttam.
A legjobb az volt, amikor a biztonsági szolgálat rémálmát megvalósítva, a ki tudja hanyadik kordon melletti pacsizós körútjának egyik pillanatában fogta magát, és a kordonon át kiugrott a tömegbe. Nem szimplán komfortzónában haverkodott, hanem beleugrott a sűrűbe. Ilyet manapság, a nagy pc kellős közepén, baromi ritkán látni.
Egyértelmű, hogy a szusszanásait a közönségnek háttal guggolva, a dobok előtt stika tömény öntögetéssel fűszerező Berninger baromira éli az entellektüel rocksztár életét. Amolyan keresztelő szent jánosi figura, prókátor, aki baromira odafigyel a közönségére. Külön piros pont, amiért levitt egy pengetőt és egy dobverőt annak az első sorban csápoló párnak, akik egy zászlót lengetve ezt kértek a zenekartól. Ritkán hatódom meg koncerten, de ez kihozta belőlem.
Tizenhét számot nyomtak le, s ugyan a kedvenceim közül pl. a Conversation 16 nem került sorra, de nem lehetett panasza a fanatikusoknak sem, ügyesen rakosgatták egymás mellé az újabb és az akár évtizedes darabokat. A frontember fittségére még 48 éves kora ellenére sem lehet panasz, én például már egy ilyen színpadról leszaladásba is simán belehaltam volna, pedig mindössze annyi idős leszek, mint Berninger az első szigetes fellépőjén volt 😀
Közben a koncert apropóján külön nagy piros pont a szervezőknek a logisztikáért. Merthogy tök vicces volt látni, hogy míg a kritikám után következő, egyébként a The National előtt a nagyszínpadon pattogó Macklemore fellépésén inkább a tinik, huszonévesek domináltak, addig a koncert után kicserélődött a korfa, és túlnyomó többségében 30+osok szállták meg a teret. (A végére meg beraktunk három képet a Berninger-féle közönségbe rohanásokról, hogy a fentebbi szövegelést némiképp vizuálisan is alátámasszuk.)
(Balogh Roland)
Macklemore
Macklemore-t egyszer látni kell, ha már meg van rá a lehetőségem. Ezzel a gondolattal nyugtattam magam, hogy miért is nézem végig a koncertet, miért maradok le a Platon Karataevről és hasonlók. Macklemore már rég nem járkál ott fent a csúcsok csúcsán, ahol annak idején a Thrift Shoppal. Ennek ellenére vagy talán pont ezért óriási meglepetés volt nekem a koncert.
Először is nem Macklemore – aka Benjamin Hammond Haggerty – meg a többiek koncert volt, hanem olyan kisugárzással ment végig az egész, mintha itt valóban egy zenekarra jöttek volna ki az emberek. Nyilván Macklemore a frontember, de ha nem ismerem, akkor nem tudtam volna megmondani, hogy ő egy egyszemélyes előadó és mindenki csak időszaki zenész körülötte.
Macklemore pedig végig úgy tűnt, nagyon élvezi, amit csinál, hálás azért, hogy már kicsit „B-kategóriás” sztárként is ennyi ember kíváncsi rá, és, hogy ő a „világ legjobb fesztiválján”, a „világ legjobb közönségének” játszhat, amit nyilván kötelezően el kell mondani, de ettől eltekintve tényleg úgy tűnt, mint aki nagyon jól érzi magát.
Beleállt fontos közéleti témába, elküldte az amerikai kormányt, amiért családokat választanak szét, rengeteget beszélt a szeretetről és az nekem legalább annyira fontos, mint az, hogy milyen volt maga a buli hangulata.
Összességében egy teljesen szerethető esti koncertet adott Macklemore, abszolút nem bántam meg, hogy úgy döntöttem az érdeklődés hiányában is megnézem mit csinál, kellemes meglepetést kaptam.
(Bodó Bence)
Son Lux
Adott egy iszonyatosan nagy színpad az A38 sátorban, olyan, hogy talán a Szigeten kívül nem tudom, hol van még ekkora, az Aréna színpad nagyobb lehet talán. Erre jön a Son Lux, hoznak egy tized akkora színpadot, felpakolnak rá mindent és meg sem mozdulnak nagyjából egész koncert alatt. NA, és így csinálják meg a Sziget eddigi legjobb koncertjét.
Nem nagyon próbálnám besorolni őket, de az biztos, hogy a bulizenétől igen messze állnak. Az A38 sátorba már délután kettőkor sem szűrődik annyi fény, hogy tudd mennyi az idő, este a sötétben pedig olyan az egész hely, mintha Son Lux koncertre találták volna ki. A vizuál, a zene, sőt még a sátorhangulat is jól állt valahogy a triónak. Földbegyökerezett lábú embereket néztem magam körül, akik nem akarták elhinni, hogy mi történik fent a színpadon.
Nagyon nehéz megírni, hogy ez a koncert mitől volt ennyire jó, mert ez csak hihetetlen jó volt és pont. Nem azért, mert mekkora frontemberség van, vagy a lézershow miatt, ez az őrületes muzsikálás számlájára írható. Azt hiszem Son Lux rajongó lettem.
(Bodó Bence)
Akit pedig érdekel még, második körben miket ajánlunk az idei Sziget végéig, a részleteket ITT találjátok! Kellemes szörfölést 😉
7alatt – Nem fogod elhinni, mit ajánl az Ígéretes Titánok a Szigetre #2 | Ígéretes titánok
Három nap maradt a Szigetből, de nehogy azt hidd, hogy már le is vághatod a karszalagod, a java még csak most jön. Nézzük, mit tartogat még nekünk a fesztivál!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
