A kultúrkampftól átitatott szűkülő térben jó csak igazán látni, hogy valami működik. Összeszedtük gondolatainkat a fesztiválról. Fotóriport, beszámoló, kritika.
Semmi kétség, két év elég volt ahhoz, hogy a Vanishing Point tényező legyen az egynapos magyarországi fesztiválok piacán. Aki tegnap ott bolyongott a Dürer folyosóin, annak tán még az is bevillant, hogy bizony mintha ki is nőtte volna a helyet a feszt. Ezerötven fő, 1050! Kereken ennyien vettek részt idén a Middlemist Red ötletéből induló, immár második felvonását megélő, és a jelek szerint exponenciális növekedést generáló mustráján. Már csak ezért is érdemes pár, na jó, talán picit több szót szólni az egészről. Szóval, arra gondoltunk, egy fotóriport keretében pontokba szedve kicsit kielemezzük, mit láttunk tegnap, egyúttal a derűs jövőbe merengve megkockáztatunk egy-két
Vanishing Point Fesztivál, Dürer Kert /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
- Koncepció: Alapból tök szimpi, hogy egy zenekar és holdudvara felkarol egy ügyet, és mivel nem igen rendeztek korábban ilyesmit, beleáll a fesztivál szervezésbe. Persze a nemes cél és szándék mit sem ér önmagában, ha az nem párosul némi sikerélménnyel. Nyilván e nélkül előbb-utóbb alább hagyna a lelkesedés. A számok viszont azt mutatják, van kereslet egy ilyen jellegű tematikus rendezvényre. Mivel a Vanishing egy fesztivál-klub hibrid, egy kerthelységgel bíró amúgy zárt helyiségben, így ugyan nem lehet meg talán picit erőltetett is összehasonlítani, de tök kackiás kis kihívója lett sok hazai fesztiválnak, de (
halkan suttogva mondom) még akár a Szigetnek is. A koncepció a tematikusságában tud komoly versenytárs lenni, erre a jövőben is nagyon érdemes figyelni. Nem mellesleg, tényleg érződik, hogy bizony van rá kereslet, akadnak szép számmal olyanok, akik eljönnek, és egy combosabb line-upért áldoznak belépőre is. Időzítési szempontból az ősz elejétől nem érdemes elkanyarodni, a fesztivál szempontból üresjáratnak számító időszakban csak az olyan kellemes vénasszonyok nyaráért érdemes imádkozni.
Paul Cherry /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
- Line-up: A 2018-as felhozatal azt hozta, amit a pszi-gitár szcéna fanatikusként várhatunk. Sikerült megismerni pár nagyon odab@szós zenekart. És baromi jó azt látni, amikor egy idehozott külföldi banda élőben is azt hozza, amit a meglévő anyagaik alapján vár tőlük az ember. Az előzetes favoritom, a Wolf People például pont úgy vitt el zenetörténeti túrára a ’60-as évekől egészen napjainkig, hogy nem igen tudtam megszólalni. A külföldi és a magyar előadók aránya tök oké, szerintem értelmetlen is lenne elindulni abba az irányba, hogy akkor minél több vendégbandát bepakolni a hazaiak rovására. Az is látszik, hogy aki a szcéna magyar húzóneveire kíváncsi, egy nagy pakkban, egy este megkapja őket. Néha azonban már az volt az érzésem, talán túl sok is a koncertből, több előadó meg sajnos úgy fedte egymást, hogy rohangálni kellett a színpadok között. (Ezt az oroszrulett hatást élőben kicsit necces volt tesztelni!) Pozitív, hogy azért a felhozatalban akad kikacsintás, tök üdítően hatott például a Zombie Girlfriend vagy épp a The Wytches torzított és minden értelemben nagyon szeretnivaló nyers szemete. Ahogy az abszolút popos Paul Cherry játéka is üde színfoltja volt a koncertfolyamnak. Ezekről a kikacsintásokról semmiképp sem szabad lemondani, ahogy hangsúlyosan fontos lenne a magyar zenekarok esetében a rotáció. Így az időközben feltűnő újak is lehetőséget kapnának, egyúttal nem fulladna „unalomba” a dolog, hogy minden évben ugyanazt az X bandát lehet csak meghallgatni, ami sematikussá tenné az egészet. (Mint lelkes torzított gitár fanatikusként amúgy a nagyon személyes véleményem, idén ez volt a legjobb line-up [Liam és Noel Gallaghert nem szémítva], amiben részem lehetett, nagyjából a 2011-es szigetes Kate Nash – Kasabian – The National vonallal vetekedett, ám ők például akkor nem egy nap jöttek össze!)
Soviet Soviet /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
- Vizuál, imázs: Nyilván nem kell mondani, mennyire fontos az imázs. A lényeg, amiért ezt érdemes kiemelni, az az, amit egy ősrégi gimis cimborám megfogalmazott: „Így tán még sose volt kivilágítva a Dürer!” És valóban, tökre adta magát az egész, jól állt a neoncicoma.
Wolf People /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
- Helyszín: Mindig is kedveltem a Dürert, megvan a maga bája, már csak azért is, mert én pl. még jártam oda egyetemre, mivel maga az épületkomplex korábban az ELTE bölcsészkar flottájába tartozott. Tegnap este azonban érződött, kinőtte a rendezvény a helyet. Legalább is akadt jó néhány szitu, főleg koncertek után, amikor elég macerás volt közlekedni a tömegben, különösen, ha épp az árral szemben kellett baktatni. Ez a három színpados megoldás teltháznál itt nem a legpraktikusabb :/ Szóval, a jövőre nézve ez egy olyan kérdés lesz, amit nagyon alaposan át kell majd rágniuk a szervezőknek. Persze, csak abban az esetben, ha szeretnének bővülni.
The Wytches /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
- Jövőkép: Nem kérdés, életképes a dolog. Kíváncsi vagyok 2019-ben merre mennek tovább, már csak azért is, mert itt ebben az elmúlt időszakban a kultúrkampftól igen csak hangos, lángokkal ölelt kis országban szűkül a tér, már ami például ezt a gitárzenés vonalat illeti. Lassan az összes olyan budapesti hely lehúzza a rolót, ahol eddig a feltörekvő szcéna játéklehetőséghez jutott. Egyre kevesebb a koncertlehetőség, miközben vagy nagyon kicsi, vagy olyan elérhetetlennek tűző, tízezer férőhelyes hodályok maradnak, mint a Budapest Park. Nincs középkategória, férőhelyügyileg sem, ami oltári para. Mindezek fényében érdemes értékelni a Vanishing teljesítményét, ami, nem csekély. A rolólehúzós időszakban pedig csak támogatni lehet minden olyan kezdeményezést, ami életet próbál lehelni egy mostohán kezelt közegbe. Szóval, reméljük, jövőre újra tali!
Bass Drum Of Death /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
Bass Drum Of Death /// Fotók: Zsiga Pál / NOW / Ígéretes titánok
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
