Mi köze van egy mitikus allúziónak, a Minotaurusz legendájának egy kísérleti patkányhoz? A Belső Parancs és a Külső Kényszerek klipjéből kiderült. Premier.
Érdekes úgy premiereztetni, hogy az adott anyag korábban már bemutatkozott: a Belső Parancs Kísérlet című daláról van szó, amelyhez Barna Sámuel rendezett klipet Nagy Botond operatőrködése mellett. Az alkotást pedig még a 2019-es magyar Klipszemlén válogatták be a tíz legjobb kompozíció közé, nem véletlenül. Ahogy az sem véletlen, hogy írunk róla, és az sem, hogy ez egy premier.
Belső Parancs – Kísérlet
null
A klip elején egy fehér patkányt láthatunk, ami egy makett előcsarnokban bolyong, ismerkedik a környezettel, felfedezi a labirintus-szerű útvonalat. Csak kevés fény szűrődik be, így egészen nyomasztónak hat már a nyitójelenet is. Az elején, egy pár pillanatnyi képkockára pedig megjelenik a dalszerző-frontember, Toroczkay András egy fehér orvosi köpenyben. A szöveget mellőzve ebből könnyen egyértelművé válik, hogy a patkány (vagy szövegben egér) gyakorlatilag ő maga, aki a saját szűk, belső labirintusaiban tévelyeg.
Fontos megjegyezni, hogy Toroczkay sokáig költőként nyilvánult meg, verseiben előszeretettel használta a labirintus motívumot. Itt sem véletlenül jelenik meg ez, és elengedhetetlen a szám és a klip egyvelegének értelmezéséhez.
A következő képen a rágcsáló megáll egy elhúzott függöny előtt, ami mögött egy zöld köpenybe öltöztetett játékbaba fekszik egy betegágyon, majd a kameraállás is vált, megjelenik a zenekar, vagyis a Külső Kényszerek.
Ezt szó szerint és átvitt értelemben is értelmezhetjük, mivel egy alapvetően egyszemélyes formáció a Belső parancs, Toroczkay írja a dalok egészét, viszont élőben társul mellé egy zenekar is, ami Külső Kényszerek névre hallgat. Másrészt, a vizuális kontextusban pedig egy plusz jelentésréteged ad a mondanivalóhoz (és úgy amblokk is egy elég eredeti megoldás az individualista művész részéről). Egy értelmezésben például ez nagyjából úgy néz ki, hogy a lírai én szembesül a társadalomból fakadó, illetve a saját maga által generált egyéni torzulásaival.
Az értelmezéshez érdemes belemélyedni a szövegvilágba, mert sokat segít a megértésben.
‘Én csak egy kicsi riadt fehér egér vagyok
És már régen hazamentek az orvosok
Akik eddig azt figyelték, hogyan bolyongok labirintusomban,
hogyan boldogulok
De még nem ért véget a kísérlet
Még nem mutattam meg mindent’
Hogy kik az orvosok, a külvilágból felénk tekintő, aggódó arcok, vagy mi magunk, illetve az egészségesebb, sérülésektől mentes, életigenlő mechanizmusaink? Ezt a kérdést most nyitva hagyom. Az viszont egyértelmű, hogy saját életét értelmezi, mint egy kísérlet, és igazából lényegtelen, hogy ő a kísérleti alany, a lényeg az, hogy kiadhasson mindent, amije van, ami ő maga.
„A sok fülhallgató-használattól kb. középfülgyulladást kaptam” – Na, ettől nem fogtok! | Ígéretes titánok
Ezért érdemes instrumentális albumokat is hallgatni. A Belső Parancs és a Külső Kényszerek új lemezének első etapja elég sok izgi dolgot tartogat. Premier.
Ezután ismét váltás következik, a kicsi élőlény egy lakásban mászkál, a berendezések és a cselekmény is remekül érzékelteti a mindennapok magányos monotonitását. Közben egy kis ablakon betekint a hús-vér Toroczkay, és mintha féltve vizslatná – ha úgy vesszük – tudatalatti énjét.
Ez egy olyan dolog, amivel a modern, gondolkodó ember valószínűleg maximálisan együtt tud érezni. Mind kóborlunk a saját, belső labirintusainkban, és ahhoz, hogy valamiféle megoldás-szerűségre találjunk, fel kell ismernünk saját és a külső impulzusokból formált buktatóink, és azt, hogy hajlamosak vagyunk beletespedni a kényelemből fakadó enerváltságba.
A klip végén pedig láthatunk egy, a makett falán keletkezett szakadást, viszont nincs arra utaló jel, hogy ezt a főszereplő egérke rágta volna ki. Ez csak úgy keletkezett. Mint ahogy általában a megoldások is inkább találnak ránk, mint mi rájuk.
Ami viszont érdekes, hogy amint a patkány kilép a külvilágba, gyakorlatilag ugyanaz a kép tárul elé, mint amivel a klip kezdődött. Egy alig fényes, szürke hangár.
Ezt valószínűleg értelmezhetnénk úgy is – ha már egy kísérleti egér útját követtük végig –, mint a halállal való megbékélés, és szerintem ez is abszolút benne van, de az is lehet, hogy a végeláthatatlannak tűnő labirintusaink kijárata gyakorlatilag egy újabb labirintusba vezet, és így tovább.
Ez a kép egyébként nemcsak egy személyes, egyéni látásmódot képvisel, hanem egy mitikus allúzió is, például a Minotaurusz legendájában is megjelenik. És ezt nagyon fontos megemlítenünk Toroczkay esetében, ugyanis egy olyan alkotóról van szó, akinek nemcsak az egyéni látásmódjára, hanem összművészeti műveltségére is érdemes odafigyelni.
„A kutyám leszokott az ugatásról, mert elmúlt a szorongása az étkezőasztalnál” | Ígéretes titánok
Tök komoly, ha nem lenne bolondos. A Belső Parancs és a Külső Kényszerek lemeze egyszerre koncepciózus és b@sz oda kellemesen. Helyzetgyakorlat premierhez.
Az instrumentális alapról azért nem igazán beszéltem, mert ez a dal kissé kilóg a szerző életműből. A Második csapás című lemez kivételével egyébként sem igazán dalokban gondolkodik, hanem sokkal inkább kísérletezős, bonyolult, kissé nyakatekert kompozíciókban. Ezen a számon viszont kifejezetten az érezhető, hogy zeneileg (az alkotóhoz képest) leegyszerűsített.
Ha van erre magyarázat, akkor talán az, hogy egy ilyen komplex gondolatfolyamot túl dramatikussá tenne a túlhajszolt részletesség, ennek pedig nem a bolyongás az üzenete, hanem pont az ebben való megnyugvás.
Ha pedig mindezek után szeretnétek élőben elcsípni a Belső Parancsot, no meg a Külső Kényszereket, akkor december 12-én a Hunniában megtehetitek.
Belső Parancs Koncert a Hunniában (vendég: Free Houdini)
Art event in Budapest, Hungary by Toroczkay András and 3 others on Thursday, December 12 2019
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
