Ismét elmentünk a Dalszerző EXPO-ra, hogy megnézzük, mi változott tavalyhoz képest, és mi történik a zenei színfalak mögött egy nyilvános szakmai konferencián.
A felvezetőmben kitértem rá, hogy a BLEND program keretében az első nap a zene és a film kapcsolatáról fog szólni és ez a nap talán egy kicsit kevésbé kedvez azoknak, akik nem a zenei supervisorokkal akarnak ismerkedni, és nem az a céljuk, hogy egy hollywoodi szuperprodukcióban játsszák a dalaikat.
Ez az állításom nagyrészt igaznak bizonyult, még a zenei életben amatőr szinten mozgó emberektől is hallottam olyat, hogy a hétfőtől azért nem ájultak el, valahogy egy kicsit kevésbé sikerült izgalmasra, de kapcsolatépítés céljából sokkal kifizetődőbb volt az első nap. Ha csak azt vesszük alapul, hogy az ingyenes programok egyértelműen több embert vonzanak be, így észrevehetően többen mozogtak a BMC falai között, mint tették azt másnap.
A koncertteremben történő beszélgetések itt is kötetlenek voltak, élvezetes volt hallgatni Reisz Gábor megközelítését a zene és a film kapcsolatáról, ami egy nagyon egységet egészet alkot, de ez szerintem senkinek nem volt újdonság a filmjei után (Rossz versek, Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan). Ezt összehasonlítani a többiek sokkal inkább klasszikus alkotási folyamataival a nap egyik legjobb dolga lett, már rögtön az elején.
Tehát, kijelenteni, hogy külső szemlélőként nem volt élvezhető ez a nap szimpla hazugság lenne, de mindenesetre az, hogy ez egy sokkal inkább belső környezetnek szóló programsor azt, ahogy már az elején sejteni lehetett, bebizonyították a szervezők.
Itt pedig nagyon szépen működött, hogy a termek között létezik átjárhatóság, soha nincs zárva egyik sem, mert az egészen hosszú zenehallgatós szekciók közben sem zavart senkit a ki-be járkálás, amikor egy pár perc ott lét pontosan elégnek bizonyult egy olyan embernek, aki csak egy kicsit szeretne belekóstolni ebbe az egészbe.
A második nap ehhez képest sokkal interaktívabbra, sokkal élvezhetőbbre sikeredett tényleg bárkinek, aki életében még csak zenét sem hallgatott.
Friedemann Findeisen meghívása például nagyon jó ötletnek bizonyult, amellett, hogy egy jó előadóról beszélünk, az ő szakmai hozzáértése sokat hozzátett az esemény sikeréhez. Az „Addiction Formula” – ahogy ő nevezte – előadása, beengedett mindenkit a popzenei producerek világába, ráadásul pontosan annyira klisés és igazából semmi újdonságot nem tartalmazó téma ez, hogy ha lefejtjük róla a csakis a zenére alkalmazható mondandót, akkor bármilyen szakmai sikert elősegítő tanácsok hangzottak el.
Ha valaki ezen az előadásán nem is, akkor a délutáni időbeosztásról tartott workshopon biztos, hogy el tudott sajátítani az élethez hasznos dolgokat. A művészeti világban nagy gond a helyes időbeosztás megtalálása, de valószínűleg ezzel nem csak a zenészek küzdenek, én jelenleg a szakdolgozat írásomhoz érzem azt, hogy kamatoztathatom az ott elhangzottakat arról, hogy mi a hasznos és mi a haszontalan munka.
Ezen a napon a legnagyobb gond az volt, hogy nem tudott mindenki mindenhol ott lenni, mert Beck Zoli zeneszövegíró workshopja és Szakos Krisztián dalfaragása összecsúszott, amit nagyon sajnálok. Én a szövegíró előadás mellett kikötve, lekűzdve a FOMO-mat, azt tudom mondani, hogy aki nem hozott el onnan legalább egy hasznos tanácsot vagy új információt, az vagy magában keresheti a hibát, vagy gyakorlatilag mindent tud, ami nagy teljesítmény.
Összességében még mindig érződik a rendezvényen, hogy mindössze a harmadik alkalommal tartották meg, de alapvetően nem nyomja rá a bélyegét a DEX-re az a néhány gyerekbetegség. Aki hasznos, új infókat szeretne szerezni, annak sikerülni is fog ez.
A kezdeményezés egyrészt nagyon fontos a szakmának, hiszen a fejlődést lehetőségét hordozza magában minden ilyen esemény, másrészt szerintem nagyon fontos, hogy minél több zeneiparon kívüli ember is meglátogassa, ha már van erre lehetőség.
A zenei közeget még mindig körül lengi egy ilyen furcsa szellem, ami nem akarja elhinni, hogy ez valóban létezik és az emberek nem csak hétvégenként ugrálnak pár ember előtt, mert máshoz nincs kedvük. A DEX egyik legkomolyabb előnye lehet, ha arra a vonalra áll rá, hogy megmutassa mindenkinek, hogy bizony itt is rengeteg ember dolgozik, ők valóban értik, hogy mit csinálnak, és ez az egész igazából nem is olyan egyszerű.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
