Ian O’Sullivan és Pécsi-Szabó Dénes válaszolt a kérdéseinkre a holnap kezdődő Budapest Showcase HUB előtt. Nemzetközi karrierépítés minden oldalról. Interjú.
Holnap kezdődik a BUSH, ahol a környék nemzetközileg is izgalmas produkciói lépnek fel. Előtte Pécsi-Szabó Dénes, a BUSH egyik alapítója szervezője és Ian O’Sullivan zenész ült le beszélgetni velünk. Dénes nem csak szervezőként, de menedzserként is belelát a produkciók építkezésébe, az Up Music Budapesttel folyamatosan külföld felé néznek zenekaraival, akik közé O’Sullivan is tartozik. Nemzetközi karrierépítésről, arról, hogy mit várnak a BUSH-tól, de stratégia és véletlen összejátszásáról is beszélgettünk.
Négy zenekarod is fellép idén a BUSH-on Dénes, mennyire tudod kettéválasztani a menedzsert és a szervezőt?
Dénes: Mostanra már könnyebb elválasztani a kettőt.. Az első évben mindenki játszani akart a BUSH-on, de mi direkt a konfliktusok elkerülése végett elég demokratikusan választottuk ki a zenekarokat, több, külföldi zeneipari szakember bevonásával. Tehát nekünk szervezőknek nem volt direkt beleszólásunk melyik magyar zenekar fog fellépni és ez ennyiben meg is könnyítette ezt a feladatot.
Most muszáj kettéválasztani, de inkább az időbeosztás miatt, mert csak 24 óra van egy napban. Egyrészt a konferencia programhoz idén nagyon sokat tettem hozzá személyesen, közben egy elég intenzív nyár és még mindig tartó komolyabb őszi kampányokban és megjelenésekben vagyunk. Iannek is most fog megjelenni az új dala, a Mörk is albumot hoz ki éppen, míg mással épp új felvételeken dolgozunk.
Ugyanakkor az idén, úgy jött ki a lépés, hogy négy előadó is fellép, akikkel dolgozom. Ott leszek mindegyikük koncertjén, az egyetlen dolog, ahol befolyásoltam a booking folyamatot, hogy ne legyenek egyszerre. Persze tudom, hogy milyen delegáltak lesznek ott, kivel érdemes beszélni, milyen résztvevőt hívjak el melyik koncertre, ennyiben ez előny. De ugyanannyira hátrány is, mert sok erőt és energiát felemészt egyszerre csinálni ennyi dolgot.
Ian, te hogy nézel egy showcase fesztiválon a zenekarokat? Más a szemüveg, mint mikor szórakozol? Akár a lehetséges kollaborációk, közös koncertek miatt?
Ian: Igen, mi már voltunk pár showcase fesztiválon, megtanultuk, hogy ez nem csak egy buli. Előre kell gondolkodni, hogy kit nézzünk meg, kivel találkozzunk. Látjuk, hogy a zenémet hol hallgatják, melyik terület fontos számunkra. Volt olyan ötlet, hogy kooperálok majd zenészekkel, akik hasonló stílusban játszanak, hasonló méretűek, mint én. Ilyenkor nem csak az a fókusz, hogy mi más-más országokban működünk, hanem az a fontos, hogy van-e hasonlóság. Korábban összefutottam egy lengyel zenésszel, Runforresttel. Nagyon tetszik a zenéje, és gondoltam, jó lenne, ha tudnánk együtt csinálni valamit a jövőben, most pedig ő is fellép a fesztiválon. Sajnos majdnem ugyanakkor, mint én, tehát nem tudok végig ott lenni, de a találkozás mindig nagyon fontos és az is, hogy stratégiailag tudd, melyik országba szeretnél menni a jövőben.
Dénes a szervezésben van olyan zenekar, aki azért is jön, mert kinézted már a saját zenekaraidnak?
Dénes: Ez direktben nem lehet szempont, ráadásul a bookingot Somló Dani kollégám felügyeli. Viszont Iannek jó a kapcsolata Runforrestte. Aki érdekes még, az Niklas Paschburg. Ő az egyetlen headlinerünk, ráadásul Niklas német, tehát elméletben kilóg a BUSH szelekciós köréből. Utolsó pillanatban kötöttük le, mert egy másik fellépő lemondta,én épp a Reeperbahn Fesztiválon voltam Hamburgban, amikor megjött a hír, hogy nem fog eljönni az eredetileg kiszemelt headliner zenekar. Hamburgban viszont akkor találkoztam Niklas ügynökével, Hania Ranit néztük együtt. Kérdeztem, hogy Niklas nem érne-e rá, mert tudtam, hogy azon a hétvégén Hamburgban az Elbphilharmonie-ban eladott minden jegyet. Ő egy fiatal előadó, és őszintén szólva Barabás Lőrinccel elég jó matchnek gondolom. De ez egy utolsó pillanatos balszerencsében lévő szerencse. Aki még izgi, és láttam többször színpadon, – sőt zsűriztem is a cseh Nagyszínpadhoz hasonló programon –, az a viah nevű pop előadó. Ő Ohnodyval elég jól összeillik, sőt van is szó közös koncertről már.
Október 22-én jön az új O’SULLIVAN dal, amikor a BUSH után épp a Nouvelle Prague-on lesz koncerted. Mennyire tudatosan épül a showcase fesztiválok köré a zenekari stratégia?
Ian: Ez most véletlen, technikai okok miatt kicsit csúszott a dal megjelenése, így épp jól jött ki. Ez egy nyári dal és nyilván nem jó, ha Halloweenkor érkezik. Amikor elkezdtem rajta dolgozni, nem gondoltam, hogy játszani fogok a BUSH-on vagy Prágában. Mondhatni, hogy inkább szörfözöm most a hullámokon és nem előidézem azokat.
Dénes: Nyilván nem rossz, ha egy új dal egy showcaseszel egy időben jön ki, de azért nem gondolom, hogy ez perdöntő lenne. Ez ebben az esetben véletlen volt, korábban akart ez a dal kijönni, de elcsúszott. Egy showcasen elsősorban a produkció az érdekes.
A showcase tehát egy pont a stratégiában, de nem épül köré stratégia?
Dénes: A megjelenésekkel lehet játszani, de most a covid és sok minden más miatt, nagyon nehéz okosnak lenni fél-egy évvel előre. Ebben a helyzetben stratégiát is nehezebb felépíteni majd kivitelezni.
Gondolom a pandémia miatt, de feltűnően sok a magyar fellépő. Viszont, ami még feltűnőbb, hogy iszonyat vegyes a felhozatal a karrier életszakaszban, van sok éves zenekar, van, akinek meg épp csak kezdődik a karrierje. Van olyan pont az építkezésben, amikor már ideje showcasenek? Vagy olyan, amikor még túl korai, amikor már túl késő?
Dénes: A pandémia miatt is van most több magyar zenekar, egyszerűen a folyton változó szabályok miatt sokan nem utaznak, nem tudnak eljönni. Én idén már három showcaset látogattam meg, mindenhol több volt a helyi zenekar. Ez nálunk is így van, közel 40 formáció lép fel, ennek kicsit több, mint a fele a nemzetközi.
Életszakaszban pedig egy 10-15 éves produkció is mehet showcasere, ha ezt még nem tette meg korábban és épp valami nagyon különlegeset sütöttek a zenei konyhájukban. A nemzetközi piac számára, akkor ez egy új produkció lesz. Egy fiatalabb előadónál pedig lehet, hogy a frissessége lehet indokolt a korai próbálkozás. Lehet, hogy az ő zenéjének pont most van a megfelelő momentuma.
Ettől függetlenül van egy olyan fogalom, hogy showcase érettség, és ez nem egy légből kapott dolog. Ha a zenekarnak van már elég rutinja, hogy fel tudjon lépni a színpadra, ha van olyan műsora, ha van kilométer a lábában, hazai piacon tanult eleget és azt is tudja mit szeretne elérni, akkor lehetséges, hogy készen áll.
Persze a zene a legfontosabb, nem ezek az apróságok, amiket mondtam. Zeneileg felkészült-e, elég érett-e ahhoz, hogy ezt megmutassa egy showcasen. Örökké nem lehet ilyen eseményekre járni, egy produkciónak is megvan a kifutási ideje és az újdonság varázsa. Most a járvány miatt még nehezebb taktikázni, mert nem tudjuk, hogy három hónap múlva kijutunk-e másik showcasere, egyáltalán megrendezik-e. Például O’SULLIVAN most kezdi el, de simán lehet, hogy másfél év múlva is lesz olyan showcase, amire elmegyünk, mert a mi számításaink szerint lesz benne potenciál, az a piac akkor éppen érdekes lesz számunkra.
Épp csak kezd itthon beindulni az O’SULLIVAN szóló, te nem tartasz attól, hogy túl hamar kerülsz nemzetközi színtérre?
Ian: Nagyon friss a cucc, én azért csinálom, mert nem akartam várni. Két dalom jelent meg eddig, de én tudom, hogy mennyi van még a tarsolyomban, folyamatosan fognak jönni. Most akarom megmutatni a dalokat, minél hamarabb, annál jobb. Azért nem baj, hogy egyből elkezdtem a nemzetközi piac felé nézelődni, mert itthon ha zeneileg te a maradék 10%-ot képviseled műfajilag, az rétegzene. Főleg, hogy én főként angolul énekelek. Ez a piac Magyarországon kisebb és már most, Spotify adatok alapján láthatom, hol hallgatnak még, melyik országokra érdemes még figyelnem. Például Prágában és különböző lengyel városokban is van már több száz hallgatóm. Miért várnék? Nyilván ez kockázat, hiszen egységnyi időnk és pénzünk van, de köszönhetően az elmúlt 7-8 zeneiparban eltöltött évemnek,, tudok most erre a projektre koncentrálni. Nem azt várom, hogy elmegyek játszani egy showcasere és sztár leszek, mert ez nem így működik.
Többször elmondtátok ti is, hogy gyakorlatilag az infrastruktúra hiánya miatt erősen lejt a pálya a külföldi karrierépítésnél, mégis az Up Music Budapest zenekarai építenek külföldi karriereket a leglátványosabban talán itthonról. Mi tud a célja lenni azon túl, hogy nyilván mindenki vágyik rá?
Dénes: Jól esik, ha így látod, köszönöm. Azt hiszem, hogy ez bennünk a közös a zenekaraimmal. Engem legtöbbször a mainstreamtől egy kicsit távolabb álló zenekarok érdekelnek, ha én beleszeretek egy-egy csapat zenéjébe, akkor azzal akarok dolgozni. Vagyis nem az alapján választok zenekart, hogy mi lesz itthon híres, ki fog 10 ezer jegyet eladni a Budapest Parkban. Persze, tök jó lenne ez is, de a fő szempont, hogy tetsszen a zene, hogy legyen benne valami különleges. Ezek az én esetemben általában az itthoni piacon rétegnek számító zenekarok. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy annak kéne lenniük, szerintem ezeket az előadókat mindenkinek ismernie kellene és ezért mindent meg is teszek a magam módján, hogy még egy, kettő, vagy száz ember jöjjön el a koncertjeikre. Külföldre azért megyünk, mert itthon korlátozott a piacunk – igaz elsősorban a hazai piac jelenti a fő bevételi forrást minden zenekarnak, tehát fontos és nem hanyagoljuk el.
Emellett viszont azt gondoljuk, hogy a világ az sokkal nagyobb, hogy az országhatároknál nem áll meg az élet és megpróbálunk máshol is érvényesülni, más piacon, ahol lehet, hogy befogadóbbak, és ez a zene, amit ők csinálnak sokkal jobb fogadtatásban részesül. De ne legyen illúziónk, hogy ha kimegyünk külföldre ott majd minden jól fog menni, mert ez rohadt nehéz terep. Ezért vannak a showcasek, ezért beszélgetünk. Ez engem is izgat és hajt személyesen, pont azért, hogy minél több emberrel megismertessem a zenészeket és a zenéjüket. Valószínűleg őket is ez hajtja, emiatt találtunk egymásra, ezért dolgozunk együtt.
Ian: Egyrészt nem csak zenélünk, hanem a zeneiparban dolgozunk. Észre kell venni, hogy ez egy üzlet is, azért fontos a piac is. Vannak itthon, akik alter, indie zenét angolul nyomnak, de a Fran Palermo vagy a Platon Karataev nem teltházas Budapest Park produkciók. Meg kell érteni, hogy ez van. Ezért nézünk Magyarországon kívülre is, mert bár az itthoni piac is nagyon fontos, de vannak más országok is, ahol szeretik ezt a zenét. Még ha ez ott is csak a kisebbség.
Vannak, akik nem szeretik a sósat és az édeset együtt, de az, aki szereti, az imádja. Van, akit egyáltalán nem érdekel az alter zene, de az, akinek tetszik, az imádja. Amikor jön valami friss, és itt van, nem megy el Londonba, akkor azért megőrülnek itthon és a környéken isLehet, hogy kisebb piac, de ne mondjuk, hogy nincs benne szenvedély.
Dénes: Azért is megy Ian Csehországba, mert itt van ez a kelet-közép európai régió, aminek az országai egyesével nem óriási piacok, de ebben a régióban együtt már tök jól lehet egy előadót építeni és erősíteni.
Ian, ha meg tudnád tölteni a Budapest Parkot, de azzal a kompromisszummal, hogy nem mehetsz külföldre, akkor bevállalnád?
Ian: Imádok utazni, de nem baj, ha csak Pestre kell utaznom. Nem tudom, jó itthon. Nincs olyan fétisem, hogy a hegyeken túl is imádjanak engem. Nagyon jó nagy koncertet adni, tömegek előtt játszani, de más. A kapcsolat az emberekkel sokszor egy kisebb helyen jobban átjön. De most itt ülve a kanapén egyedül hétfő este, ja nyomjunk egy Budapest Parkot.
Mit vártok a BUSH-tól?
Ian: Őszintén azt várom, hogy elő tudjam adni, amit akartam. Emellett nagyon kíváncsi vagyok a szomszéd országok produkcióira. Érdekes meghallgatni azt is, más országokban hogyan működik a zeneipar, mi az ami megy, mi az ami kevésbé. Várom ezeket a jó beszélgetéseket is.
Dénes: Nagyon várom, hogy egy viszonylag hosszabb szünet után újra nyüzsögjenek a delegáltak a konferencián, hogy a régi ismerős kollégákkal együtt fedezzünk fel új zenekarokat. Egy ilyen eseményen szuper szakmai és emberi kapcsolatok épülnek. Van persze egy csomó konkrét ötletem, hogy kivel milyen együttműködést szeretnék összehozni, aztán sokszor olyan lehetőségek jönnek, amikre nem is számítottam. A BUSH-on részt venni mindig izgalmas és kihívásokkal teli, ezt az izgalmat várom a legjobban.
Kinek a fellépésére vagytok a leginkább kíváncsiak?
Ian: A saját előadásomat várom nagyon! Ezúttal négyen leszünk a színpadon, sosem voltunk még ennyien együtt és elég szokatlan formáció lesz. Nagyon izgulok. Most lehetőségem van megmutatni a legnagyobb verziót a spektrumban, a nagyszínpadon tudunk valami mást mutatni, mint eddig és ez jó, ezt várom.
Dénes: Most mondhatnám azokat, akikkel dolgozom. Ebben a felállásban nem láttam O’SULLIVAN-t, a dalait ismerem, de kíváncsi vagyok, hogy négy zenésszel hogyan fognak megszólalni. A Jazzboist is várom, mert ők most nagyon mennek, nagyon jók voltak Reeperbahnon, ahol azonnal le is kötötték őket Eurosonic Fesztiválra és Waves Viennán is füstöltek a fiúk. Lőrinc szóló szettjére is kíváncsi vagyok, mert az a Rumbach zsinagógában lesz, utána pedig Niklas Paschburg játszik, akit már említettem, és szerintem mindenkinek érdemes megnézni, ráadásul a helyszín is nagyon különleges lesz, sokat ad majd hozzá a Lőrinc és Niklas koncertjeihez.
Akiket még várok az a Hét Hat Club. Ők eléggé föld alatt vannak, kevés megjelent anyaguk van még, náluk sok munka lesz a portfóliót felépíteni. Ha valaki szeretne egyszerre bulizós sok humorral fűszerezett magyar, délszláv, dél-amerikai népzenét hip-hoppal és teljesen mai zenékkel ötvözve hallani, akkor ezt a koncertet ne hagyja ki. Nem kell, hogy ismerd őket, azonnal megveszik a közönséget kilóra, a második dalnál már táncolva mulat velük mindenki. Az ő koncertjüket is nagyon várom, ráadásul pénteken este 11-kor, tehát a BUSH vége felé lesz, így remélem ott már tudunk majd egy kicsit lazítani, és csak örülni a zenének.
Ha pedig kíváncsi vagy, hogy mi kiket ajánlunk akkor a nemzetközi előadókat ajánló cikkünket itt, a magyarokat ajánlót pedig itt leled.
A BUSH összes előadójától hallgathatsz dalokat is, alább találod a lejátszási listát. A koncert bontásért pedig KATT IDE! Jó szórakozást, és találkozzunk a BUSH-on!
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek további magyar dalokat hallgatni, KATT a Titánok Spotify-ra! Csak jókat mutatunk!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
