Három csávó, kőkemény meló, egy cél: a kezdetektől a Hangfoglaló Programig mindent kiveséztünk a 2020-as Az év dala nyertesünkről. Third Planet nagy interjú!
A helyszín egy Hungária körútra néző albérlet nappalija, a korlátozások miatt ugyanis itt találkozom Az év dala 2020-as kiírásának győzteseivel, a Third Planet tagjaival. Rózsabors című számuk több mint 1700 szavazattal érdemelte ki a srácok számára a megtisztelő címet, illetve a stúdiózási lehetőséget szeretett Pinewood Studiónkban.
Házibuli-after hangulat fogad, és a welcome fröccs után le is huppanunk a kanapéra. A három srác, Kornél (ének/basszus), Máté (gitár) és Nikosz (dobok) olyan lazán és otthonosan mozognak a kora 2010-es évek stílusát idéző lakásban, hogy reménykedni kezdek, hátha egy klasszikus „közösen kibérelünk egy lakást és rock’n’roll” sztoriba futok bele, de hamar kiderül, hogy Kornél egy személyben a házigazdám.
– Nagy vágy volt, praktikus lett volna. Nikosz Sződligeten lakik, egy óra amíg beér kb. Máté nagyon belvárosi, vele ilyen szempontból nincs gond, ex-tagunkkal, Kristóffal egzitenciális szempontok alapján akartunk összebútorozni – fejti ki, majd Máté hozzáteszi:
„Valamilyen szinten sokszor került ez így szóba, akár csak poénkodás jelleggel. De szerintem az volt a leglényegesebb tényező, amiért ez nem történt meg, hogy tulajdonképpen most legtöbbünknek olcsóbb, ha családnál lakunk. Igazából jobb időkben amúgy is folyamatosan lent vagyunk a teremben, vagy valahol. Így azt a pénzt, amit elköltenénk egy közös albérletre, azt is a zenekarba tudjuk tenni.”
És teszik is, ahogy ez kiderül Nikosz félhangos megjegyzéséből. Igaz, ami igaz, a fiúk nem kevés energiát (és pénzt) fektettek abba, hogy ezt az oly sok mindenki számára pusztító tavalyi évet megpörgessék. Az eredmény pedig nem maradt el, az őszi-téli szezonban bekerültek a HOTS Songlab programba, kiadtak két klipet (ebből egyet a Bem moziban premiereztettek!), megjelent első nagylemezük T-0 címmel, amit be is tudtak mutatni az Instant színpadán, és ugye 2020 év végén az Ígéretes titánok Az év dala cím is az övék lett. Ahogy azonban azt már Elon Musktól megtanulhattuk, minden rakétaszerű kilövést hosszú évek láthatatlan munkája előz meg. Hál’istennek a Third Planet esetében ez a munka a megfelelő emberek egymáshoz rendelése, és nem mondjuk részecskegyorsítás vagy motorépítés volt.
„Volt egy másik dobos, aki nem Third Planet dobosa volt, hanem én játszottam vele nagyon sokáig együtt. És oda jött be Kristóf, az ex-tagunk. Aztán kerestünk énekest, és így érkezett Kornél egy ilyen érdekes belépővel… („Konkrétan átmentem cigit kérni, aztán félrészegen mondtam, hogy hú, de jó, hadd énekeljek már” – szól közbe nevetve a frontember) … aki eredetileg basszusgitáros. És hát igazából innen indult az egész. Mi Kornéllal és Kristóffal nagyon jól kezdtünk el dolgozni, láttunk egy irányt az egész dologban, amiben nem volt partner a korábbi dobos. Ott azért akadt egy kis feszültség, nem viselte nagyon jól, hogy mi nem szeretnénk vele folytatni. Szerintem az volt az egyetlen komolyabb feszültség.”
Így csatlakozott a felálláshoz Nikosz, majd az időközben távozó Kristóffal kialakult a jelenlegi formáció. Ha te is annyira lelkesen nézegeted a Third Planet koncert fotóit és/vagy -videót, ez lehet az a pont, amikor neked is feltűnik, hogy lényegesen kevesebben beszélgetünk a puffra tett telefonom körül, mint ahányat gyors fejszámolás után feltételeznék. Nem véletlen az a lassan négy év, amit az Igéretes titánok kötelékében töltök, hamar leesik, hogy valószínűleg szessön zenészi szerepekről lehet itt szó, ezért burkoltan rákérdezek, hogy akkor most hány tagú együttesről beszélünk gyakorlatilag.
Nikosz: Háromtagú együttes vagyunk jelenleg.
Máté: Háromtagú együttes, három „session zenésszel”, eléggé idézőjelesen. Tulajdonképpen van egy élő felállás…
Kornél: …és egy szerzői felállás.
Eleve úgy számoltak, hogy szükség lesz koncertezés közben valakire, aki adott esetben tehermentesíti Kornélt a basszus alól, vagy ha kell második gitárként száll be, de a létszámcsökkenés, és az egyre gyakrabban használt elektronika miatt végül szükségessé vált egy külön színpadi csapat összeállítása is.
„Van törekvés egyébként, mármint az én részemről” – kezdi Kornél rejtélyesen, mert először nem tudom mire gondol, aztán leesik: „Csak nyilván érhető, hogy a srácok is, és én is félve kezelem. Mert amikor az ex-tagunk itt volt ereje teljében, és itt élte ki a kreatív energiáit, egy ilyen szintű tagot még egyszer nagyon szívesen találnék. Szerintem a többiek is, csak hát nem olyan könnyű az.”
Mivel többször beszélnek egy egyértelmű közös irányról, és tényleg nagyon célirányosan vették a tavalyi év végét, felmerül bennem a kérdés, hogy számukra mindig ennyire egyértelmű volt-e, hogy a Third Planettel mik a céljaik, mit várnak el a formációtól, vagy esetleg kellett-e valakinek több idő a közös sínre kerüléshez.
Pár másodperc gondolkodás után Nikosz nyílik meg:
„Nagyon érdekes kérdés…Kellett. Kellett… De ez nem egy negatív dolog, hogy valaki az elején nem akar valamit annyira. Habitusa válogatja. Én elvállaltam ezt, amikor először lejöttem hozzájuk, mert ez volt akkor a negyedik vagy ötödik dologom [együttes – a szerk]. Ez egy ilyen dobos betegség, hogy úgy is csak dobolni kell, hát menjünk, hátha jó lesz. És nem indult jól, az első alkalom nem volt túl meggyőző. Amikor viszont úgy kezdett kinézni, hogy mégis lesz valami, akkor zeneileg is nagyon egyfelé ment a dolog. Érnie kellett, hogy mindannyian akarjuk azt is, hogy menjen. Ez most még ha nem is 0-24-ben, de megvan. Az egy irányba haladás mindenképp, és a munkás része is. Ez nem csak annyi, hogy lemegyünk a próbaterembe, és dalt írunk. Annyi minden egyéb dolog akad, ha ezt úgy akarjuk csinálni, ahogy elképzeltük! Színpadtechnikai dolgok, mind egyénre, mind látványra; hogyan szólal meg a dal lemezen, hogyan kommunikáljunk az emberekkel, akik körülvesznek minket, hogyan dolgozunk együtt, hogyan szervezünk koncertet, stb.”
Kornél is mesélte, hogy éppen amikor kezdett minden összeállni a Third Planettel, a dolgok úgy alakultak, hogy próbára kellett tennie elköteleződését:
„Akadt egy olyan momentum tavaly nyáron, amikor elhívtak egy Magyarországon elég nagy zenekarba. Akkor kaptam egy olyan ajánlatot, ami biztosította volna nekem azt, hogy beteljesítsem az álmaimat. Azt, hogy ne kelljen pincérkednem, hanem meg tudtam volna élni a bulikból, egészen jól. Ám én ezt végül lemondtam, és ez nekem egy jelzés is volt, hogy akkor onnantól kezdve ez [a Third Planet] hardcore-ban megy, azaz visszadobtam azt, hogy menjen ez. És ez erősebbé tette szerintem.”
De haladjunk is tovább az időben, hiszen már szóba került az október 16-i lemezbemutató koncert, ami látványában és hangulatában egy igen költséges színpadi produkciónak tűnt, amit nem feltétlenül egy induló banda album debütjétől várna az ember. Máté avat be a részletekbe:
„Mi úgy voltunk ezzel a koncerttel, hogy mindent beleadunk. Mind pénzügyileg, mind munkában. És szerintem a lehetőségeinkhez mérten ezt szeretnénk így is folytatni, amennyire csak lehet. Rohadt sok pénz egy ilyen látványt meg úgy az egészet megcsinálni, de, ha ki tudjuk gazdálkodni, akkor mindenképpen megéri. Akkor is, ha mi nem keresünk belőle. Ez valójában tudatos túlpozícionálás. Mi egyről a kettőre akarunk jutni, aztán kettőről a háromra. Ha olyan koncerteket csinálunk, ami a mi szintünkkel azonos, akkor a közönség azt látja, hogy ez egy tök jó, és ide valóak. De mi azt szeretnénk, hogy azt lássák, hogy ők nem ide valóak, hanem én őket itt meg ott látnám inkább. Szerintünk így lehet esetleg majd oda eljutni, ha már most úgy csinálunk, mintha ott lennénk.”
Mindezt Kornél költőien és találóan így összegzi: „A tenger mélyén egy levegővel teli hordót a nyakadra kötsz, ami felvisz a víz tetejére, és reménykedsz benne, hogy nem fulladsz meg addig.”
Mindhárman kiemelik, hogy ez az egész a Hangfoglaló Program nélkül nem jöhetett volna létre, úgyhogy rettenetesen hálásak a lehetőségnek, amit a kiválasztásuk jelentett. Megpróbáltam megérdeklődni, hogy milyen egyéb lehetőségei lehetnek ma egy induló együttesnek, hogy egyről a kettőre jusson valamilyen értelemben, amire kiábrándító válasz jött.
– Semmilyen, mármint a mecénásokon kívül, akikkel menedzser-könyveken kívül még nem találkoztam. Szerintem nem tudjuk megítélni, hogy pontosan ez a rendszer mennyire működik jól ha bekerülsz, mert ugye keresztbe baszott a pandémia – komorodik el picit Kornél.
De Nikosz picit többet elárul a háttérről: „Van a Hangfoglaló Program, aminek a pályáztatása, a kiválasztási rendszere és a bejutás lehetősége szerintem viszonylag működik. És viszonylag lefedi az országot, sőt, ugye határokon túlt is. A program maga ad elég pénzt egy ilyen szintű zenekarnak, mint mi, még ha el tudtuk volna költeni a négyszeresét is, nyilván. Viszont ha nincs benne az adott zenekar a körforgásban, nem ismer mindenkit, akkor csak úgy eltelik. Meg meg tudod csinálni, amit megszeretnél, és ha annyira szeretnéd, mint mi, akkor abból talán lehet tovább menni. De látok az előző évekből olyanokat, akikkel semmi nem történt.”
Miközben Nikosz és Kornél azért picit bosszankodik azon, hogy már most okosabban költenék el azt a pénzt, amit kaptak, Máté is megosztja pozitív érzéseit a Hangfoglaló kapcsán:
„Szerintem nagy segítség volt. Én azt gondolom, hogy abban lehet elbukni, hogy ha a zenekar utána nem akarja eléggé, vagy esetleg megszokja azt, hogy most egy évig van pénz, majd utána hirtelen nincsen. Én azt látom, hogy ez a program egészen korrektül működik. Viszont utána azért van egy nagyon nagy szakadék, ahol tulajdonképpen nincsen pályázati pénzekkel kikövezve az út. Nem azt mondom, hogy ez nagyon nagy baj, mert értem, hogy nincs végtelen mennyiségű pénz, és nem lehet mindenkinek adni folyamatosan. Viszont azt látni, hogy egy bizonyos szint fölött már kapsz pályázati pénzt, egy bizonyos szint alatt tudsz Hangfoglalózni. A kettő között ott a szakadék.”
Kapva kapok hát az alkalmon, és belemegyek egy kicsit az underground zenei szcénába, hiszen látványos barátságot ápolnak az IDEGEN zenekarral, meg aztán ott van a Kőbányai Zenesuli is, aminek Kornél és Máté is tanulója jelenleg.
– Az undergroundnak is asszem két rétege van: aki büszke arra, hogy underground, és jogosan büszke arra, mert nyilván nagyon sok kincset találni megalkuvás nélkül, meg ezzel az ideával, hogy underground. És van az undergroundnak a másik része, aki törekszik arra, hogy populáris legyen – mondja Kornél, majd hozzáteszi: mi a másodikok, azaz törtetők vagyunk.
Nikosz még mélyebbre megy: „Lett volna lehetőség nekünk is, a mi kis szintünkön is, hogy olyat csináljunk, ami nem a miénk és akkor ez előrébb mehettünk volna.” Kornél szerint „nyilván tök jó lenne, ha nem kéne édesanyáméktól segítséget kérnem azért, hogy kifizessük az albérletet, ám ami vonzóbb, az az, hogy emberek együtt érezzenek a zenéd által és megkapjanak valamit. De ezzel mindannyian abszolút így vagyunk. Már amikor találkoztunk, közös pont volt – maximum mindenki kicsit másként gondolkozott róla, mert még nem volt esetleg biztos –, hogy ez a zenekar mindig is egy nagy közönséggel, óriásszínpadokra termett és oda álmodott formáció, amire persze sokan mások is vágynak.”
Ámulok magamtól, hogy milyen átvezetéssel tudok ezután rátérni Az év dalára, a Rózsaborsra, ami ugye T-0 albumon szereplő oly kevés magyar nyelvű dal egyike. Miért lett magyar? Csak nem a Hangfoglaló kritériumrendszere miatt?
A fiúk bólogatnak, Nikosz válaszol. „A dal megvolt, és már játszottuk is angolul. De kellett az elődöntőre kötelezően egy magyar nyelvű dal.” Megalkuvás? „Igen, akkor én személy szerint annak éreztem, de egyfelől tanító jellegű, másfelől egy nagyobb jót szolgált, szóval nem véletlenül a Rózsabors volt lett az, mert abban éreztük azt, hogy ennek a dallamvilága meg a hangulata az a magyar nyelvvel is tud működni.”
Mi annak idején már a bejelentő videóban is kiemeltük, hogy ritkán áll jól a Third Planet-féle műfajoknak a magyar nyelv – ám mégis milyen jót tesz az anyanyelv a Rózsaborsnak –, és Mátén látom, hogy ő is osztotta aggályainkat:
„Mi is úgy gondoljuk, hogy a legtöbb számunk az olyan, aminek egyszerűen nem áll jól a magyar. Nem azért, mert a magyar nyelv rossz, nem azért, mert a szám a rossz vagy bármi. Hanem azért, mert vannak olyan stílusok, amiknek jól állnak, és vannak olyanok aminek meg pl. az angol nem áll jól. És a Rózsabors az szerintem ilyen, azt ezért választottuk ki, mert úgy gondoltuk, hogy az működhet magyarul, és kicsit forgattuk még hozzá a számot (egész sokat), hogy még inkább jól működjön együtt. És jól sült el!”
A Rózsabors lett Az év dala 2020-ban | Ígéretes titánok
Miután újra gratulálok nekik a győzelemért, és megkérdezem, hogy hogyan élték meg azt az egy hónapot, milyen érzés ez a kitüntetett figyelem az Igéretes titánoknál, Nikosz olyan választ ad, hogy abba szinte belepirulok:
„Az egyik nagyon nagy pozitívuma az egész munkásságotoknak szerintem, hogy egy csomó zenekar, köztük mi is, baromi nehezen jut online felülethez, ami nem a saját Facebook-oldala. Ebben azért segít a Hangfoglaló Program valamelyest, de akkor is az van, hogy az ember leírja a 3-4 mondatát a saját zenekaráról és azt egy az egyben kirakja valami oldal. Egészen nagyokról is beszélhetnék itt, ami számomra nevetséges, hogy zenei újságírás címszó alatt működnek, de mindegy. 2021-ben számomra érthetetlen, hogy miért van az, hogy több tízezrek követnek bizonyos oldalakat, amelyek igazából nem foglalkoznak a zenével, nem a zenéről szólnak, hanem reklámfelületekké váltak. De ti meg nem, hanem leírjátok a gondolataitokat, arról amit hallotok, én így érzékeltem. Ti minket meg sok más bandát is hónaljon ragadtok, és így feljebb emeltek. És ez egy jóleső melegség nekem. Kicsit mostoha a zenekarunk azért. Valahogy nem azok a visszajelzések… Pozitívak sok helyen, de akadnak negatívak is természetesen, mindent a helyén kezelünk. De azt érzem, hogy nem feltétlen értik azt, amit szeretnénk csinálni, vagy hogy miért akarjuk mi ezt. Nem figyelnek oda arra, amit csinálunk, és ez lehet azért, mert nem jó, de ti mégis egy kicsit odafigyeltek rá, ez pedig pozitívum. Nagyon sokan meghallgatták a dalt általatok, ami így nagyon nagyon sokat jelent és fontos.”
Ráadásul remélhetőleg sűrű év elé néznek a srácok, miután ugyanis a HOTS Songlab keretében Clint Murphyvel dolgoztak együtt, elsődleges céljuk idénre megalapozni a külföldre kacsintgató lehetőségeknek, hogy aztán ősszel egy tavalyihoz hasonló, csak kétszer annyira mozgalmas időszakot hozzanak össze – igaz, NKA pénz nélkül, ahogy teszik hozzá nevetve.
Én pedig, miközben a kilépő fröccsömet kortyolgatom megnyugszom, hogy jó helyre került hatodjára is a jutalom, és már alig várom a Pinewood kezei közül kikerülő új Third Planet anyagot.
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
